Jobb világ…?!

A 20.ik század első fele több esemény miatt is bekerült a történelemkönyvekbe. A két világháború, a világgazdasági válság úgy mint a Fordizmus, nagy mértékben megváltoztatta az emberek hétköznapjait, mindennapi életüket. Az új élet, ami a századforduló után alakult ki és melynek kulcsfogalma a tömegfogyasztás, új termelési procedurák kialakulását hozta magával. A Fordizmus egy tökéletes válasz volt az egyre nagyobb mértékben előállított iparcikkek nagy igényére.

A Fordizmus a munka szinte minden terén változást hozott.Ez a modell a fejlődő, dinamikus és modern világ tükre volt. A munkavállalók egy biztos munkahelyen dolgoztak, nem gondolva arra, hogy a közeljövőben esetleg nem lesz meg az adott gyár vagy cég. A munkásmozgalmaknak köszönhetően bevezették a napi 8 órás munkaidőt, a munkásoknak egyre nagyobb jogai voltak. Megtiltották a gyermekmunkát, a munkaadót tövények kötelezték mint például az, hogy a fiatal anyáknak a gyermekneveléssel eltöltött idejét is fizeti a cég. A szabadságért is kaptak fizetést a munkások. Engedélyezték a sztrájkokat, a munkások tömörülésekbe csoportosulhattak és együtt harcolhattak a jogaikért. Bevezették a nyugdíjakat. Mindez elképzelhetetlen volt egy pár évvel ezelőtt. Erről álmodoztak a munkások a 19.század végen, hogy jobb, élhetőbb legyen az ő világuk.

Az elmúlt 100 év alatt megint rengeteget változott a világ, és a 21.-ik század fordulóján a társadalom alkalmazkodni próbál az új világ igényeihez. Az információs hálózatok lehetővé tették, hogy a munkaadók még több bevételhez jussanak. Az internet segitségével a legolcsóbb munkaerőt alkalmazzák, a legnagyobb erőfeszítést igénylik tőlük. Ez viszont csak nekik jó, a hétköznapi alkalmazottnak viszont nem. Ilyen körülmények között neki nincs biztos munkahelye, nincs szabadideje vagy erős kötöttsége. Mivel ez az új rendszer erősen az egyénekre épít, nehezen alakulhatnak ki érdekvédő szervezetek akik együttesen léphetnének fel a munkaadó ellen. Így nem alakulhatott ki minimálbér, munkavédelmi rendszer… Manapság mindenki mindenkinek a versenytársa. Nagy szerepet kapott az egész életen át tartó tanulás, személyes fejlődés, tapasztalatszerzés azért, hogy a kéréseknek megfeleljenek, jobb munkaerő legyen. Ez a folyamatos verseny nem biztos, hogy jó a hétköznapi embernek. A munkaadó elitnek viszont annál inkább, mivel ők aratják le a babérokat nekik termelnek, őt mentik fel különböző kötelezettségek alól, mint például a minimálbér, napi 8 órás munkavégzés vagy a gyermekellátási segély biztosítása.

A világ folyamatosan fejlődik. Egyesek azt mondják, hogy jó irányba, mások, általában az idősebbek viszont bírálják az átalakuló világot. Azt hiszem én is egyetértek velük ezen a téren és inkább a hagyományos munkarendszerben keresnék egy megbízható munkahelyet, még akkor is, ha én illenék bele legjobban ebbe a dinamikus világba a korom miatt.

Marosi Eszter