Drót nélkül

A Wifi falu ötlete megosztó. Egyrészt megosztotta szerintem azokat, akik végighallgatták a róla szóló beszámolót, másrészt magukat a résztvevőket is. Mert azt tudták, hogy valamilyen módon a gyerekeiknek jó lesz, de hogy konkrétan mivel kapcsolatosan, azt nem. Persze, zárójelben ehhez hozzá kell azt is tenni, hogy nem elég maga a net, azt tudni is kell használni, ahhoz meg a gyereket rá kell venni, hogy be is járjanak az iskolába. De ez nem csak a deprivált csoportok esetében van így, mindenhol. csakhát, mindenféle rasszista felhang nélkül, mégiscsak a cigányság az egyik leveszélyeztetettebb csoport ilyen téren. Ahol nagy a munkanélküliség, a gyerekeknek is hamarabb el kell kezdeni dolgozni, ha adódik rá lehetőség. Az falu ötlete egyébként nem rossz, a kérdés csupán az, hogy eljött-e az ideje. Mert az elektronikus bennszülöttek, a mi generációnk és az elektronikus bevándorlók közötti különbségeket csak az idő oldhatja fel teljes egészében, Mark Prensky szavait kölcsönkérve. Ez a tendencia a világon mindenhol így van és várni kell “csupán”, hogy ez a különbség feloldódjon. Mindezek ellenére tényleg tenni kellett valamit a lehetőségekhez képest, ugyanakkor (és az elmondottakat figyelembe véve) tényleg a maximumot hozták ki belőle a szervezők. Mégis, kissé olyan szaga lett, mint a kinyomtatjuk az internetet projektnek. Noha a szervezők leadták a drótot, hogyan is lehetne ezt az egészet használni, a részvevők nem igen tudnak otthonosan mozgolódni a számukra új világban. A mindenkori kormány részéről sem ártana több segítség, nem feltétlenül az anyagiakra célozva, valamiféle eszme lenne szükséges, ami mindenkinek azt mutatja, érdemes dolgozni. Persze, válság van, most majd még kevesebb pénz jut a kultúrára, na de azért egy hátbaveregetés néha mindenkinek jól esik. Arról nem is beszélve, hogy a környéken tényleg itt a legdrágábbak a számítástechnikai eszközök, hiába, az adók…Most nem azért, de szinte nevetséges, hogy a magyarországi szolgáltatók az árcsökkentések ellenére is drágák, a vonalak a gyorsítás ellenére is lassúk, a probléma mégsem ez. Elég, ha csak azt veszem alapul, hogy Prágában 2010-től akarják bevezetni az ingyenes internetet az egész város területén. Nem azért mert ott olyan olcsó, hanem mert tudják hogy ott a fejlődés lehetőségének tényleges kulcsa. Itt, a magyar forint hazájában ezt úgy tűnik, még nem lehet látni, túl mélyre süppedtek a döntéshozók a bársonyszékekbe. Drót nélkül élnek, ugyanúgy de mégis másképp, mint a faluban.

Virtuálisan közös

Az emlúlt előadás alkalmával az internet kultúrájával foglalkoztunk. Két ponthoz lenne csupán hozzászólásom, az egyik ezek közül a techno-meritokrácia és a virtuális közösségalkotók kapcsolata. Alapfeltevésként veszem, hogy az első csoportba tartozók technikai végzettségűek és/vagy önszorgalomból tanulták meg az ehhez az oldalhoz szükséges tudást. Utóbbiak, mint az a jellegből adódik, inkább a bölcsészethez konyítanak, hiszen a szociális vonzat közelebb áll. Ennek ellenére mind a bölcsészettudományok mind a természettudományos oktatásban elterjedt az a gondolat, hogy a másik nélkül is lehet netet csinálni. Nem tudom pontosan kifejezni magam, de mintha a kettő közötti átjárhatóság hiányának megszüntetésére senki nem törekedne. Ja persze, van a kommunikáció tanszéken is “Számítógépes alapismeretek”, de kurzus címe nem a semmiért van idézőjelbe rakva. Nem azt mondom, hogy számítógép architektúrákat kéne oktatni a bölcsészeknek egy kis kalkulussal egybevetítve, de legalábbis segíteni kéne ilyen módon a karok közötti szorosabb együttműködést.

A másik téma az új közösségek megvédése. Mint az például Marc Prensky is megírta, ezek a csoportosulások a legtöbb esetben már túlmutatnak eredeti céljaikon. Ahogy ő fogalmaz, lehet hogy valaki azért lép be a tapírimádók klubjába mert erről az igencsak aranyos állatról szeretne diskurálni, ennek ellenére az élet többi témája sem kerül a csoporton kívülre, sőt mi több, éppen a közös kezdeti alap miatt szilárdabb lehet a más témákban való beszélgetés. Természetesen a korai kritikák még nem látták az internet széleskörű elterjedésének következményeit, mint azt az órán is megemlítettük. Végre olyan közösségek is születhettek, amiket egyik ideológikus állami apparátus sem kényszerített ki, hanem az emberek maguk lettek tagjaivá.

Céemer

Mint ahogy azt előttem többen is kiemelték, a CMR rendszere pozitív változások egész sorát hozta el az emberiségnek. Személyre szabott megoldások egész sora, leegszerűsödött ügyfélkezelés, satöbbi. Ezzel kapcsolatosan tehát nem is gyarapítanám a szót, egy kissé más, de a témához kapcsolódó dologról ejtenék meg pár gondolatot. Merthátugye mikor lett olyan nagyon fontos a változás és az ügyfelek elégedettsége? Amikor kiderült, hogy itt “szabad” piac lesz és aki nem elégedett az elmehet máshova is.  Ja persze, a profit maximalizálása a cég érdeke, de akkor is, kicsit mindig gyanús ha ilyen hirtelen változnak a dolgok. Akármennyire jó dolog a CMR (mert tényleg az), a tény, hogy az egyes ember csak egy szám lesz a listán, még nem változik. Persze nem lehet mindenkivel külön foglalkozni, hiszen nem kisregényeket várnak. Az egyik oldalról teljesen igazuk van, az emberi szempontokat tekintve viszont nagy megváltást ez sem hoz. Ennek ellenére, az előadáson elmondottak alapján a CMR és a hozzá kapcsolódó dolgok az utóbbi idők legígéretesebben hangzó rövidítése a számomra.

A technológia

Az elmúlt órán a hálózati kommunikációval kapcsolatban említettük meg a technológia fejlődését. Ezzel kapcsolatosan jutott eszembe Dél-Korea jelensége, ahol a világon szinte egyedülálló vonalak biztosítják a lakosság kényelmét. Nem véletlen, hogy ilyen hálózatok mellett ott tudják legjobban kihasználni az új lehetőségeket. Extra szélessáv, optikai kábelek meg minden ami kell. Hát igen, ilyenkor persze lehet mondogatni, hogy mennyivel fejlettebbek meg mittudomén, de hát ha már az igyekezet sincs meg….
Amikor a display-ek fejlődését említettük, szintén Korea jutott eszembe és a gosuk. Ők olyan játékosok, akik egy újnak már nem nevezhető realtime stratégia játékkal nyomulnak. Náluk fordul elő az, hogy olyan gyorsan mozognak a kibertérben, hogy az új típusú monitorok nem is tudják nyomon követni a játékosokat, egyszerűen beszaggatnak. Régi típusú CRT monitoron kell játszaniuk. Ez annak a példája, hogy bármennyire is fejlődhet a technológia, az emberi igényeket sosem tudja túlszárnyalni. Sőt, mint itt a gusuk példáján is látható, a régi nem mindig jelent rosszabbat is.

Az új(rabszolgatartó)társadalom

Hát igen. Brave new world, eljött a soha-várva-nem-várt rend a társadalomban, legalábbis annak a kezdete. Persze csak a munkavállalók nem várták, hiszen mint megtudhattuk, akkor vagy jó ember, ha halálra dolgozod magad. Sőt, még ekkor sem biztos semmi, hiszen akármennyire is tökéletes minden ember, vannak tökéletesebbek. Minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek is ugye. Huxley és Orwell is valami hasonlóra gondolhatott. A munkaadók meg széttárják a karjukat, ők nem kényszerítenek többé senkit sem dolgozni, hiszen szabad a vásár, ha nem tetszik, el lehet menni. Ja, hogy azért van pozitív oldala is a dolognak? Hogy az élethosszig tartó tanulás mindenki javát szolgálja és még ki sem kell lépni otthonról? Ha választanom kell, azt hiszem mégis a járt út kellene. Persze, ha a munkaadói oldalt nézzük, akkor egész más a helyzet. Ha fekete BMW-ben ülnék és onnan osztanám az észt, igen, akkor azt hiszem nekem is tetszene a kezdődő változás, csökkenne a vérnyomás és emelkedne a profit és a hatékonyság.

A nyáron klasszikus munkát vállaltam, raktárban lettem ugronc, cipekedni kellett napi 8-12 órában. Egy munkaközvetítő cég alkalmazott és ők mondták meg a tutit, nevezeten a raktár címét. Munkavédelmi szabályok, aha persze, felejtsd el, ha nem tetszik akkor a tágulás kifele mutat. Günther Wallraff mutatta meg ezt egy jópár évtizede, ki hitte volna, nem túl sokat változott a dolog. Illetve mégis. Mivel az alkalmazott nem közvetlenül ( jelen esetben én a raktárral) van szerződve, hanem a közvetítőcéggel, így a felelősség is áthárul.

Ilyen esetben aztán akkor mindent bele, tessék rendet rakni jogszabályokkal, mindenki kedvére úgysem lesz a dolog. Most nem rosszból, úgyis az egyszerű ember szívja meg a dolgot, azért a fekete bajor csodával gyorsabban lehet az Országgyűléshez zötyögni és az ottani irodák valamelyikének ajtaján kopogtatni. Sőt, még talán azt is megkockáztatom, hogy hangosabban is szól.

Hogy mit lehet akkor tenni? Hát tessék csak, írjunk ki tendert és versenyeztessük meg a megoldásról szóló ötleteket. A 22-es csapdája már úgyis elért minket.

Tiananmen meg a lemezek

Nem igazán értem a magyar rendszert. Itt mindenki olyat akar csinálni mint amit nyugaton lát, aztán mégis csak a narancs marad csak belőle. Mert ugye az a mienk. Így van ez az internettel kapcsolatban is. De legalább ennek is köszönhető az, hogy valamiben ott vagyunk az elsők között. Ilyen például az illegális letöltések száma is. Miközben egy-egy lemez előállítása lényegében tényleg potom pénzért történik, a kiadók sírnak hogy nem veszi meg a kutya sem. Illetve csak azok a kutyák akiknek sok a pénzük. Vagy még talán ők sem. Jah, amikor az emberekre kell mutogatni, akkor előjön a Nyugat kártya, bezzeg ott meg bezzeg ők. De ugyanakkor elfeledkeznek arról, hogy ott a gyártók is hozzáállást váltottak amikor észrevették, nincs minden rendben. mert ugye logikus, mindenkinek jobban tetszene olyan album, amivel a zenekart is támogatom és nem érzem úgy, hogy a sokszoros ár csak a menedzsment zsebébe vándorol. Az elmúlt órán említettük a Radiohead példáját. Azt a történetet nem igen ismerem, de valami hasonlót igen. A Hatóságilag Tilos zenekart azért szerettem mindigis, mert feltették a netre az albumaikat egy bizonyos idő után. Amikor már kissé lecsengett az újdonság, le lehetett tölteni és most is le lehet. Persze a legtöbb zenész erre azt mondja, ki látott már ilyet és undorodva elfordul. Nem gondolnak arra, hogy az új hullám itt van és ha nem gondolkodnak egy kicsit, őket is elviszi.