Wifi falu és sok kérdőjel

Az elmúlt órán több információval is gazdagodtunk a wifi falu programot illetően. Lényegében számomra az egész újdonság volt, mert korábban csak említés szintjén hallottam felőle. Az előadás közben azonban meglehetősen kritikus gondolatok fogalmazódtak meg bennem.

Nem szeretném bírálni ezt a kezdeményezést, mert becsületreméltó és hasznos dolognak tartom,de felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg ez most a legfontosabb intézkedés ezen területek lakóinak érdekében? Az internet megismertetése és használata valóban segít a problémákon?Milyen problémákon?Hiszen felsorolni is nehéz, hogy mennyi mindennel kell szembenéznie annak, aki itt él. A legégetőbb ezek közül a munkanélküliség. Évről évre több állástalant regisztrálnak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei munkaügyi központban. (http://www.hrportal.hu/hr/1300-fovel-tobb-munkanelkuli-borsodban-20070116.html) A wifi falu program erre sajnos nem fog tudni megoldást nyújtani. Mint már oly sok esetben az internet itt is csupán egy eszköz a cél eléréséhez, de önmagában még nem fog megoldani semmit.

A másik probléma, ami ha jól emlékszem az órán is felmerült, az ellenőrizhetőség kérdése. Ki és hogyan tudja visszakeresni azt, hogy ki mire használja az ingyenes netet? Enélkül az ellenőrizhetőség nélkül igencsak nehéz osztályozni a program eredményeségét.

Összegezve azt gondolom, hogy a wifi falu egy részfolyamat, amely elősegítheti országunk fejlődését, de egyben olyan folyamatot is jelent, amely könnyedén visszájára fordulhat pontosan a fent említett ellenőrizhetőség problémája miatt.

A tradicionális és új közösségek

Az legutóbbi óra végén az új információs közösség és a tradicionális közösség közti különbségek kerültek vizsgálat alá. Ehhez kívánnék hozzátenni egy keveset, véleményt alkotni róla.

Az alapvető problémám vagy kritikám, ha úgy tetszik, az új közösségekkel szemben az, hogy személytelenek. Való igaz, hogy hihetetlen újítás, hogy már nem kell egy helyen lennünk ahhoz,hogy kommunikálni tudjunk, de hogyan tudja ez helyettesíteni a személyes kapcsolatot?Szerintem sehogy. Az, hogy valakit megérinthetek vagy érezhetem a “személyes varázsát” egyelőre még kivitelezhetetlen, hacsak nem vagyunk egy légtérben. Ha jól tudom probálkozások már vannak ilyen technológia megvalósítására,de ettől azért még nagyon messze vagyunk.

Ez a személytelen tendencia egyébként a fiatalabb generációknál figyelhető meg leginkább. Vegyünk egy gimnáziumi osztályt például,legyenek mondjuk 15-16 évesek. Ők összezárva töltik a félnapot a suliban, az első dolog mikor hazaérnek,hogy bekapcsolják a gépet és belépnek az MSN-re.A beszélgetés kb. ugyanott folytatódik,mint az iskolában,de már a virtuális térben zajlik az egész. Ez ma már sokkal bevetebb - vagy nem is tudom talán menőbb - dolog ennél a korosztálynál, mint pl. találkozni valahol, elmenni valahová. Kb. ugyanez mondható el az sms használatáról is, amit én személy szerint utálok. Az érzések,érzelmek közlésére egy smiley még édes kevés. És ki ne járt volna már úgy,hogy félreértett egy smst és ezzel kellemetlenséget okozott másoknak vagy sajátmagának. Tehát itt is a személytelenség dominál.

Természetesen nem akarom teljes mértékben bírálni az új közösségek tagjait, hiszen én magam is közéjük tartozom, használója vagyok ezeknek az eszközöknek is . Ez a személytelenség azonban nem vezet jóra, előbb vagy utóbb szükség lesz bizonyos korlátokra, különben az ember, mint társas lény fogalma meg fog szűnni.

CS.B.

Türelem mindenek felett

Az ügyfélkapcsolati menedzsmenttel kapcsolatban megint egy olyan észrevételt hangsúlyoznék, mint ami már több témakörre is igaz volt ezen az órán:még nagyon gyerekcipőben jár más országokhoz képest. Ha ez esetleg túl erős kifejezés is, abban mindenképp megállapodhatunk, hogy még mindig egy folyamat közepén tartunk, tehát van még mit fejlődnie a különböző cégeknek ügyfélkapcsolati szempontból.

A legfőbb probléma, amivel szerintem már mindenki találkozott élete során, hogy ügyeink személyes intézésekor rengeteget kell sorban állni. Itt most beékelhetném a jó öreg “mai rohanó világunkban…” című mondókát, de inkább nem teszem, mert mindenkinek világos, hogy várakozni senki sem szeret. Ami azonban fontos különbség mondjuk egy nyugati országgal szemben, az a magyar emberek mentalitása stressz helyzetben. Nem tagadom, más nemztekben is előfordul a “káromkodó-türelmetlen vadbarom” szindróma, de nálunk mintha kicsit több lenne ebből a típusól. Lényeg a lényeg, hogy az ilyen tényezők tovább fokozzák a feszültséget és mire odakerülnénk, hogy ténylegesen azt intézhessük, amiért jöttük, addigra a 20 dolláros amerikai mosollyal ellátott ügyintéző közli velünk, hogy lejárt a munkaideje.

Joggal örülhetnénk ezek utána annak, hogy már interneten keresztül is megoldhatjuk ilyen jellegő problémáinkat. Csakhogy ez korántsem ilyen egyszerű. Személyes tapasztalatom, hogy a rendszer hajlamos hibaüzenetekkel bombázni egy-egy gáz vagy villanyóra-állás bejelentésekor. Ezek megint csak olyan malőrök, amelyek abból adódnak, hogy a rendszer még nem kiforrott.

Félreértés ne essék, nem a közüzemi szolgáltatókat kívántam ócsárolni. (Különösen azért nem, mert nem kapcsolják ki a fűtést még akkor sem ha már 2 hetet késtem a számlám rendezésével:)) A mondandóm lényege tehát megint csak annyi, hogy türelemmel kell lennünk. Egy olyan megoldásról beszélünk, ami használható lesz, ha már minden eszköz rendelkezésre áll, a mi dolgunk csak annyi, hogy kicsit több toleranciát mutassunk felé.

Gyorsaság és egyszerűség (vagy nem?)

A számítógépek megjelenésekor lépten nyomon azt hallhatta az ember, hogy mennyivel könnyebb és gyorsabb lesz az élet. Hálózatok épültek ki a postán, mindenféle hivatalban és a nagyobb szolgáltatóknál azért,hogy az ügyintézés ne járjon annyi papírmunkával, ne kelljen órákon át sorban állni. Ezzel szemben mi van ma? Még többet várunk a postán, hogy befizessük azt a nyomorult csekket, az ügyintézésről meg inkább ne is beszéljünk. Mert mi is történik tulajdonképpen? Húzod a sorszámod, aztán meg állsz és vársz, mint a birka. Rosszabik esetben sorra kerülsz és közlik Veled, hogy sziveskedj átfáradni a másik ablakhoz! (Anyáád!!!)

A számítógép alapú technológiák nem hozták azt az eredményt, amire sokan számítottak. Sőt, ha lehet még több bosszúságot okoztak az életünkben. Gondoljunk csak bele! Biztos mindenki részese volt már annak az élménynek, amikor valamilyen számunkra igencsak fontos ügy intézése közben, a számítógépes rendszer egyszercsak megadja magát és onnantól kezdve kész, megállt az élet. Senki nem tud semmit, mindenki a számítógépet hibáztatja. A “kenjünk a számítógépre” filozófia egyébként meglehetősen jól operál az utóbbi időben. Végülis valóban kényelmesebb megoldás egy gépre fogni mindent, mint egy élő személyre, a gép legalább nem pofázik vissza (legalábbis még).

A probléma kulcsa valószínűleg abban rejlik, hogy itt tulajdonképpen egy teljes életmódbeli váltásról van szó, ami meg nem megy egyik napról a másikra. Ez egy olyan korszak, amin túl kell esnünk, hogy aztán élvezhessük az új technológia gyümölcsét.

Csikós Boglárka

Munkaügyi Felügyelőség:tényleg értünk vannak?

Rendkívül elgondolkodtató órában lehetett részünk az elmúlt alkalommal, dr. Hajdú József előadásán. A munkaerő piac változása égető kérdés, elsősorban a mi a generációnk érintett a problémában. Elhangoztt egy-két pro és contra érv a fordizmus ill. a gatesizmus mellett, való igaz, hogy nem könnyű állást foglalni az egyik vagy a másik mellett. A bejegyzésem a fordizmushoz kapcsolódik, azaz a klasszikus munkaerő piachoz, ahol a munkavállalók érdekeinek védelmére különböző szervek jöttek létre, ezen belül is a Munkaügyi Felügyelőség munkájáról szeretnék egy-két szót szólni.

Elviekben ez a szerv azért jött létre, hogy a munkavállalókkal szembeni szabálytalanságokat kiküszöbölje, ellenőrizze és ha kell szankcionálja. (Az OMMF munkavédelmi részére most nem térek ki.) Itt szeretném megosztani egy személyes tapasztalatomat az OMMF szegedi kirendeltségével kapcsolatban. Történt ugyanis, hogy a céget, ahol dolgozom beperelték és az OMMF vizsgálatot indított az ügyben. A vizsgálatok részét képezte az is, hogy minden munkavállalót berendeltek egy ún. “idéző végzés”kiküldésével. Ez az idézés egy konkrét napot és időpontot jelölt ki, amikor meg kellett jelenni az említett kirendeltségnél. Mint a törvény hű szolgája és tiszteletben tartója, meg is jelentem ebben az időpontban.Több órás várakozás után közölték velem,hogy sajnos mivel az ő munkaidejük lejárt, én menjek haza és jöjjek vissza holnap.

Nos, itt most megszakítanám a történetet,mert felmerült bennem a kérdés, hogyha korábban több,mint egy héttel előbb megkaptam az idézést,akkor most hogyan várják el az embertől,hogy szervezze át az életét másnapra.Nem beszélve arról a tényről,hogy az idéző végzésben az állt,ha nem jelenek meg akkor előbb pénzbírsággal büntetnek,majd pedig rendőrségi közbenjárással “hurcolnak” a felügyelőség elé.De könyörgöm én ott voltam!!!2 és fél órán keresztül malmoztam egy 2 x 2 méteres várókalitkában.

A történetem végső monumentumaként megemlíteném a bánásmódot,ami a beszélgetés ideje alatt uralta a “kihallgató szobát”. Ilyen elképesztően lekezelő, semmibevevő és gyakorlatilag az embert hülyének néző beszélgetésben még nem volt részem. A munkaügyi felügyelő bosszús tekintete már-már félelmetkeltő volt, ezeket pedig alaptalan fenyegetőzéssel tűzdelte, mint pl: “Ugye tudja,hogy a hazugságot a törvény bünteti?” Ez a vallatás másfél órán át tartott és egy 2 oldalas jegyzőkönyvvel zárult.Mondanom sem kell,hogy azért lett ilyen kevés,mert egy kérdést 3-szor tettek fel máshogyan megfogalmazva, hátha átvághatják szegény szerencsétlen munkavállalót, hogy aztán olyan szintű büntetést szabjanak ki a munkaadóra, hogy ne adj’ Isten még a munkahelyemet is elveszítem.

Kérdem én ezek után, hogy akkor ki is van kiért?A munkaadó arra hajt,hogy kizsákmányoljon(itt most a gatesizmusra gondolok:legjobb minőség, legolcsóbb áron és leggyorsabban) A felügyelő szerv meg arra,hogy “lehúzza” a munkaadókat, azáltal, hogy a munkavállalót “szivatja”. A szerencsétlen dolgozó meg két szék közül a pad alá. És jöhet a klasszikus kérdés: hol az igazság?

Csikós Boglárka

Áldozat az internet oltárán

Ma egyre kevesebben figyelnek oda, hogy a magukról szóló információk ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe. Ez adódik abból az exhibicionista tendenciából, ami leginkább a mai tinédzsereknél figyelhető meg. Ez a magamutogatás, figyelemfelkeltés súlyos következményeket vonhat maga után.