Fejlődés az őszinteség felé

   Egy új korszakhoz érkeztünk már ami az információs politikát illeti. Talán észre se vesszük, hisz már annyi végtagja van ennek az állatnak, hogy egy újabb kinövése már fel sem tünik, de ez valóban hozhat némi változást a már nagyon régi és agyonismételt politikai párbeszédek, működési elvek köré.
Rómában a retorika  állt a politika szolgálatában több mint kétezer évvel ezelőtt. A XX. században a rádió és a TV mely ezt átformálta, de még semmiképp sem reformálta. Passzív jellegük miatt inkább propagandaeszköznek vagy szórakoztatás céljából bizonyultak meggyőzőnek. Az internet mely bevonja a “nézőt”, - aki ekkor már szavazó, résztvevő, és vélemnyéformáló is egyben – egyenrangú félként hivatott kezelni őt. Már nem csak megszólított, hanem megszólaló is. Közösség és véleményformáló erővel.
   Végignézve csak az elmúlt század során tapasztalt emlékezetes politikai pillanatokat – Hitler vadul rángatózó heves kitöréseit, Roosevelt kiegyensúlyozott magatartását meghatározó pillnatokban, Reagan csillagháborús tervének ismertetésekor,  Gorbachow a nyugat felé való nyitásról, stb. – észrevehető a politika finomulása oldalaktól függetlenül. Clinton popularizálódásának oka lényegében a személyes közvetlenség amit megvalósított kampányai és korábban már szenátori tevékenysége alatt. Az emberek számára egy szaxofonozó, önmagukra emlékeztető figura az elnöki székben nagyobb bizalmat ébreszt ellentétben id. George Bush a megmondó ember szerepében tündöklő de inkább bukó jelölt (köszönve természetesen még az Öböl-háborús helyzetnek is).
   A politainment rendkívüli módon bevállt és hatott és Clinton magasan verte a másodjára elnökségbe induló Busht. Obama úgymond ugyanebben a műfajban folytatta tovább de mondhatni, ezt tökélyre fejlesztve. Mindkettőjükhöz intézett, elnökjelöltre nézve kényes kérdésre, miszerint kipróbáltak e valaha füves cigit, adott válaszaik szemléletesen tükrözik a fő különbséget kettőjük között. Míg Clinton 1992-ben egy interjú során beismerte, hogy szívott, de sietősen hozzátette, hogy nem tüdőzte le, – nyilván, hogy mentse a konzervatív szavazók előtt esett csorbát, – addig Obama humorosan valta be, hogy “gyakran,” viszont ő le is tüdőzte, hisz “ez volt a benne a lényeg.”
Mindkét elnök  őszinte volt, nem beszélhetünk a másik oldalon megszokott republikánus ködösítésről ám szembetünő, hogy Obama mennyivel meggyőzőbben vállalja magát, nem szépítve az igazságot. Természetesen az idézet példák esetében 15 év a különbség, mégse hiszem, hogy az akkori társadalmi nyíltság ebben a tekintetben nehezebben lett volna bevállalható mint ma, amikor a konzervatívok Amerikában még a számukra legcudarabb körülmények között is könnyedén hozták a voksok majd felét. Anélkül, hogy belemennénk kampánystratégiájába, kijelenthető, hogy Obama, az amerikai történelem során eddig a legjobban volt képes kihasználni a számára oly fontos szavazóbázis kiépítését igénybe véve információs társadalmunk legfőbb, már kiépült vívmányait. Sajnos négy évvel korábban még nem voltak kiépülve a közösségek vagy nem voltak eléggé szervezettek, összekapcsoltan működők mint 2008-ra. A legértékesebb vívmány, az internet még nem épült be a szavazási processusba oly intenzíven, hogy ez akkor főbb szerepet játszhatott volna – mindazok ellenére, hogy Obama 2004-ben már ebben segítette Kerry kampányát, s vélte felfedezni Kerry bukása után, hogy mikre szükséges a hangsúlyt fektetni. A politainment mellett (Obamát rocksztárként üdvözlik), nem kissé egy másik fogalomba is passzol személye amit John Colbert tv-komédiás-news-anchorman úgy nevezett el, hogy truthiness. Az igazság mércéjeként bevezetett és azóta már a szótárakba is bevett új kifejezés politikai diskurzusokba került be és láthatóan az Obama kampánystábjába is. Talán elindultunk egy újabb korszak felé?

Batmantől egészen a nirvanáig

Mátyus Imre előadása átláthatóvá tett folyamatokat melyek ma oly megállíthatatlanul feszítik szét társadalmainkat a lehető legtöbb szinten. Izgalmakkal teli folyamat ez és igen érdekes látni, hogyan formálja át életünket, értékeinket az internet állandósult jelenléte. Hogyan hat ki pozitívan olyan területekre, ahol a pénz, a tőke hatalma eddig szinte csak az egyetlen tényező volt. A különböző csoportok kialakulása a világhálón eddig elképzelhetetlen módon kapcsol össze polgárokat a világ minden részéről és teszi lehetővé a ‘köz’, az úgynevezett általános bölcsességek elterjedését – mind fejlesztések, mint a nyílt forráskód mozgalom, mind vélemények tekintetében. Olyanok ezek a csevegőszobák, fórumok, mint régen a szájról szájra terjedő népmesék, mindössze ma minden napra jut egy mese, – vagy amennyit csak hajlandóak vagyunk befogadni -  amit mi is írhatunk és nem letünt, hanem aktuális dolgokról. Az okulás, a helyes konzekvencia levonását a már szinte azonnal megjelenő kommentek vagy hozzászólások, illetve blogírók is rögtön lehetővé teszik. S amikor ez az agenda túlmutat a Batman legutóbbi részének elemzésén és a csoport iránti elkötelezettség és együvé tartozás befurakodik gazdasági és más komolyabb, centrális kérdések megvitatásába is, úgy tünik, hogy virtuális közösségeink úgymond egy belső hangot képeznek ebben a tájékoztatástól zajos-hangos világban mely mindig egy jobb és ésszerübb megoldás felé törekszik.
Szép új világunkban, ebben a túlzottan elektronikus és személytelen rendszerben a közösségekben fellelhető csoportkohézió az mely a legtöbb bizalomra és reményre adhat okot az egyre gyorsabb, szinte felfoghatatlan változásokkal járó napjainkban. Barry Wellman idézete ezt nagyszerűen foglalja össze:

“A közösségek olyan interperszonális kötelékek hálózatai, amelyek szociabilitást, támogatást, tájékoztatást, az összetartozás érzését és társadalmi azonosságtudatot adnak.”

Bár a közösség fogalma egyre inkább alábhagy mivel individumok és hálózatok koráról beszélünk, a közösségek szerepe, hamár csak virtuális is, de központi, hisz belőlük emelkedik ki az individum és általuk épülnek ki a hálózatok is. Kis idővel talán eljuthatunk egy olyan állapotba amikor az ember egy bizonyos kor felett és érdeklődéséből fakadóan is, az internet résztvevőjeként és értelmes közösségek tagjaként automatikusan a közjót építené hisz a természetessé vált hozzászólásoknak és interaktivitásnak köszönhetően több szerep jutna ezáltal a fejlődést elősegítő diskurzusoknak. Persze ehhez figyelő szemek is szükségesek, hogy a döntéshozásba az ötletek be is kerüljenek.

Nem a Commodore és nem is a PC

  Bárcsak kipróbálhatnám milyen lenne az élet a 17-18. században reklámok, mobil s az általa állandóan pittyegő smsek, internet és úgy alle suzammen minden nélkül mely nem computer mediated communication. Amikor még nem volt más csak egy szúróeszköznek is tökéletesen megfelelő töltős toll, tinta és egy darab papír ha annyira szükség volt az információközlésre, na és persze bélyeg, na az lehetett a csoda. Nem a Commodore 64 és nem is a PC. Az írásbeliség kora volt az, amikor az üzenetnek még volt igazi értéke. Ma csak szórják ránk a miniatűr leveleket mindenfelől, minden formában csakhogy az értékesebbeket mind elhagyjuk.  Érdekes mozzanata ennek az egész fejlődésnek az, hogy az egész folyamatot nem a kényszer hanem az igény diktálta. Megnyugtató, hogy a magyarok mennyire élenjárók a kommunikáció új világában. Nem maradunk el nemzetközi átlagtól és interaktivitásban, legyen szó mobilról vagy otthoni netről, a folyamatos emelkedés évente úgy tünk 10 év múlva szó szerint mindenki kezébe belenyom majd egy mobilt és internetet is minden lakásba – köszönhetően az addigra beálló alacsony költségvonzatnak. Bármennyire is hülyén hangzik az alábbi, mert igenis szépek a telefonok, meg megapixelesek és természetesen jó a net otthon vízszintesben de használatukkal, ilyenfajta térhódításukkal olyanfajta változásnak tesszük ki magunkat amire nem vagyunk felkészülve. Sajnos minél inteligensebb gépeket állítunk össze, annál butább emberek használják azokat. Bár e sorok írója nem született bele ebbe az információs társadalom mizériába, mindössze csak féllábbal ugrott feléje mert hát ugye ő is élvezi de őszintén megvallja, hogy unja. Úgy érzi a társadalom az halad, de még hogy! Mintha valami drogra cuppantunk volna rá ami egyre inkább csak egy ördögi kör. A tömegmédiumok megjelenésével az ember nem tud elbújni, a nagy bolygónk kicsi lett és egyforma. Minden egy időben történik és állandó.
A közösségek már szinte csak virtuálisan léteznek és ezek csak nagy ritkán találkoznak, a személyes kapcsolatok híján információhiány alakulhat ki – és, hogy egy kicsit nagyon orwelli legyek, néhány elitista csoport kezében összpontosulhat csak a valódi információk keringtetése ami egy következő évszázadban egy már összpontosult globális világban egy eddig nem tapasztalt elnyomáshoz vezethet.
Rengeteg kérdéssel állhatunk manapság szemben melyek számában talán csak a fantázia szabhat határt e témában. Bárcsak meglehetne állítani egy pillanatra a Földet, nem, hogy kiszálljak, hanem, hogy szemügyre vehessem egy kicsit.

Netfaló

Netfaló

 Dr. Hajdú József előadása világunkat jelenleg érintő változásról illetve azok hatásairól a munkaerőpiacon felettébb inspiráló volt. Veszélyekkel teli történetet és egy diagnózist hallhattunk melyet bárki végighallgatva – még akár úgy is, hogy naprakész a témában, – kellően fejbevághat és egyben sarkallhat. Ugyanis jelentős különbségek jöttek létre az élet minden területén az internet elterjedésének köszönhetően ami, mostmár kétségtelenül láthatóan, mindenre kihatott.

 A nyugati társadalomra jellemző egyéniség dominanciája mely ma már a Gates-i modellben érvényesül – ellentétben Keleten, legfőképp Japánban illetve Kínában létező “csak együtt visszük valamire” elvével – valóban az individum kiterjesztését segíti elő, hisz egyénközpontú és határokon átívelő mely már nemcsak egy országon belül racionalizálódik. A rendszer mely kifejlődik már nemcsak szellemi tőkét rejt magában, hanem fizikai lehetőségeket is egyre széleskörűbben. Ám valószinüleg a társadalom majd egy erre beállt, későbbi állapotában ez már inkább egy összefüggő tömeget fog mutatni amiből alig látszanak az individum pontok. Ma amikor a Google már egy birodalom és nem az a két stanford-i individum akik alapították éppen tíz éve, már dollár milliárdos cégekkel dobálózik és messze túlszárnyalta a korábbi fordista rekordokat az idő a pénz tekintélyelvét nézve.

 A korábbi paternalista felfogású állami berendezkedések, demokráciák bevédései (korlátozások) és az ezzel együtt meglévő érdekvédelmi szervezetek megszűnése eddig el nem képzelt terhet ró az egyének vállára. Amennyit beinvesztálsz, annyit kapsz vissza. Csakúgy mint Amerikában, itthon is fedezetlen a mai 20éves generációk nyugdíja és az is marad. “Régen,” míg sok ember érdeke egyet diktált, addig ez akár sztrájkok formájában ez segíthetett. A cég érdeke az volt, hogy minél több és jobb munkaerőt a lehető legolcsóbban foglakoztassanak de ma már ezt az érdeket mely még mindig fennáll  már maguk a leendő munkavégzők érvényisítik egymással szemben és teszik ezt újra és újra. Nincs már beállt többévtizedes állás. Egyre személytelenebb munkavégzés folyik. Ennek kapcsán érdekes megemlíteni, hogy míg eddig a cégek és vállakozások egyaránt maguk állták a feljlesztéshez szükséges áldozatot, a tanulás és a továbbképzés mára már csak az adott személyen múlik és természetesen a körülményektől melyekbe született. Mégis, jó azért belegondolni, hogy egy cigány származású arc is ugyanolyan könnyedén kapna melót “tiszta” helyeken is az elektronikus lebonyolítás révén.

  Rendkívül fontos figyelembe venni, hogy az outsourcing során létesülő legfontosabb kritériumok, az idő, a pénz és a minőség korrelációjában mennyít veszít a humanizmus, melynek hiánya a többséget érinti leginkább, avagy mi lesz a kispolgárral, aki képességeinél fogva nem képes a csörtetésre, nem készült fel az állandó, mindennapi trendeztetésre melyet ez a folyamat eredményez. Az előző fordista felfogásnak is voltak vesztesei rendesen, ami végeredményben az egymás fején való taposást adta (aki nem hajlandó résztvenni, az csak a létminimum alatt tengődhet).

 A XXI. századra végképp beindult változás a teljes elektronikus társadalommá válás felé még nem elfedhető kockázatokkal jár, hisz az iránya sem teljességgel tiszta. Mégis, társadalmi berendezkedéseink igazi hibáit nagyban felnagyíthatja ez az újszerű Netfaló amely ha nem a megfelelő módon vezérelt, könnyen társadalmunk/maink legfőbb erényeit áshatja alá.

Összefoglaló jelleggel és hozzátéve némi aprót, Orosz Balázs