Az Október 7.i órán egy elgondolkodtató előadást hallhattunk Dr. Hajdú Józseftől, aminek a témaja a szociális és munkajogi kérdések az átalakulás alatt álló munkaerőpiacon. Meglepődtem, hogy ebben az új rendszerben amit mi még nem is bíztos hogy ismerünk, mekkora szerepe van az individuumnak, az egyénnek és hogy mekkora a ezek bizonytalanság érzete.
Egy olyan világot élünk ahol az információk sokasága, a mindennapi élet gyorsasága és a felületessé vált emberi kapcsolatok hétöznapivá, megszokottá váltak. Ez nem újdonság. Arrol a bizonytalanságról viszont, amit ez a “moden világ” magával hoz, arrol én még eddig nem gondolkodtam el. Hogy mi is ez a bizonytalanság? Elég sokszor hallhattuk azt hogy “a tanulás a legjobb befektetés” ,hogy “az idő pénz”… Napjaink munkaadója olyan privilegizált pozicióban van, hogy potenciélis munkavállalók millióibol választja ki azt az egy személyt, aki az adott pozició betölteséhez a legalkalmasabb. Az egymillió ember jó része rendelkzik a megfelelő végzettséggel, tapasztalattal, nyelvtudással stb. A munkaadó célja viszont az, hogy a lehető legjobb terméket állitsa elő, a lehető legkisebb kiadással. A legjobb munkavállaló így az a személy, aki teljes mértékben a tanulásnak él gyorsan és alaposan elvégzi a munkáját és mindemellett annyi pénzt kérzért hogy életben tudja tartani magát. A többi ember meg küldheti más cégekhez az önéletrajzát, mert nekük ilyen körülmények között nem jutott munka. Az ő jövőjük a bizonytalan, mert mások képzése, munkabíró képessége és fizetési igénye jobb a munkaadó szemszögéből nézve mint azoké, akik ilyenkor nem tudják, hogy holnap hol fognak dolgozni. Ha valaki pótolja az elmaradásait, alkalmazkodik a munkaadó kéréseinek akkor a masik személy kerül bizonytalan állapotba, kirugják ha van egy jobb jelölt.
Az internet és a Gatesizmus lehetővé tette egy olyan rendszer kidolgozását, ami nagyértékben segít a munkaadónak. Ő az informaciók és pályázók sokaságából kiválasztja a neki megfelelő egy embert, akit a jövőben kevés pénzért és sok munkával fog elhalmozni. Ha ez az egyén teljesítmenye az idő során rosszabb lesz vagy esetleg egy fizetésemelést fog igényelni a cégtulajdonostól, másnap megint böngészheti a netet új állásajánlatok után. Az egyik ismerősöm, aki egy munkaerőközvetítő cég igazgatója bevatott egy kis “titokba”, ami teljes mértékben alátámasztja ezt. A kis titok az volt, hogy őt naponta keresik meg multinacionális cégek külömböző “potenciális” állásajánlatokkal. Megadják a betöltendő pozició pontos megnevezését, a jövőbeli jelölt pontos személyiségét, azaz hogy milyen végzettséggel, tapasztalattal, nyelvtudással kell rendelkeznie. Azok a lelkes, reménykedő személyek, akik úgy gondolják hogy megpályázzák álmuk munkahelyét nagymértékben fognak csalódni akkor, mikor nem fognak semilyen választ kapni másnap, de még egy hét múlva sem. Ezek az állásajánlatok csak azért voltak meghírdetve, hogy a cégek fel tudják mérni a potenciális munkavállalók számát akkor, ha az egyik munkavállalóval nem lennének megelégedve és ki fogják rugni. Ők csak felmértek a piacot, esetleg szemberöhögnek a munkabéremelést kérő személynek és elédobjak a pályázatok tucatát. Ilyenkor a “munkás” visszamegy az asztalához és tovább termel a munkaadónak. Ha nem így döntene akkor a jövőe erőssen bizonytalanná válik, mert nem bíztos hogy lesz amiből megvegye a mindennapi kenyerét.
És hogy ki nyer ebből az egészből? Hát a munkaadó, akinek az asztalán ott vannak a pályázatok tucatjai és bármikor lecserélheti a “kollégáját”, akinek a nevét sem bíztos hogy ismeri.
Legutóbbi hozzászólások