Ablak a világra

A wifi-falu egy olyan program, amivel sokkal többet, sokkal több embernek kellene foglalkoznia. A világháló rejtelmeibe és lehetőségeibe való bevezetés valóban egy lépés lehet, mellyel a hátrányos helyzetűek közelebb kerülhetnek, felzárkózhatnak az információs társadalomhoz. Ha csak egy tényezőt is ki tudunk zárni, ami miatt hátrányba kerülnek ezek az emberek, akkor ebben segítenünk kell.

Nehéz úgy véleményt alkotni a programról, hogy további információk, közelebbi élmények nem állnak rendelkezésünkre. A technikai részletek számomra nem mondanak túl sokat, talán egy film, vagy néhány fotó segítségével könnyebben értékelni lehetne a program hangulatát, fogadtatását. A kezdeményezést nem tartom feleslegesnek, mindenképpen lesznek pozitív következményei. Szerintem ezek közül a pozitívumok közül a legfontosabb az, hogy felnő egy olyan nemzedék, amely végre megtanulja használni a számítógépet, s persze a világhálót. Ez egy olyan lehetőség, amivel ki lehet küszöbölni egy nagyon is lényeges hátrányt.

Mégis, felmerülnek bennem kétségek is a program hatékonyságával kapcsolatban. Szerintem az a célkitűzés, hogy a világháló megjelenése munkához segíti a térségeben élőket, kissé irreális. Ha feltételeznénk is azt, hogy ezen faluk lakói tényleg szeretnének dolgozni, csak nincs rá lehetőségük, pusztán maga az internet akkor sem lenne elég. Utakra, infrastruktúrára, munkahelyekre, színvonalas oktatásra lenne szükség ahhoz, hogy a világháló hatékonyan támogathassa a munkavállalást. Másrészről én nehezen tudom elképzelni, hogy a számítógép munkaeszköze lehetne egy olyan embernek, aki addig talán még soha nem használta azelőtt. Hosszú időbe telik megtanulni és hozzáértően kezelni a gépeket.

Az internet ablak a világra. Lehetőségeket rejt magában, de az embereket arra is meg kell tanítani, hogyan éljenek velük.

Politainment…

A politainment szórakoztató, humoros formában megnyilvánuló politika, ilyenkor a politikus szórakoztató oldala kerül előtérbe. A közszereplők TV-ben való szereplése sokat ronthat illetve javíthat az illető imázsán. Természetes, hogy ilyenkor minden közszereplő a lehető legkedvezőbb, legemberbarátibb arcát próbálja megmutatni. Ugyanakkor figyelnie kell elsősorban politikusainknak arra, hogy ne vigyék túlzásba azt a bizonyos most nagyon jó színben akarom megmutatni magam dolgot…

A médiumok legfőbb célja a nézettség és a példányszámok növelése. Ahhoz, hogy ezt elérjék, egy-egy ügy kapcsán a legmegfelelőbb médiaszereplőket hívják meg. Emellett a kereskedelmi televíziók műsorainak többsége egyre inkább átveszi a show-műsorok jellegét. A politikusok már nemcsak hírműsorokban, hanem talkshowkban is megjelennek. Ha a politikusok a nézőknek, a szavazóknak szeretnének üzenni, nagyon gyakran a tv-t használják ennek eszközeként. Emlékezzünk csak az 1960-as évek amerikai elnökválasztására, amikor “a tapasztalatlan és fiatal” John F Kennedy lényegében csak azzal kerekedett felül a 8 éves alelnöki tapasztalattal rendelkező Nixonon, hogy jobban mutatott a képernyőn. Ezzel kapcsolatosan David Halberstan így nyilatkozott: “1960-ban a televízió mélységesen befolyásolta az elnökválasztási hadjáratot, és óríási szerepe volt a jelöltek bemutatásán -1964-re a televízió lett a választási hadjárat.” Nem 1960 volt az az év, amikor először használták fel a televíziót az elnöki székért küzdő politikusok. Eisenhower szintén kihasználta az új médium kínálta lehetőségeket: Az “Eisenhower Answers America” kampányfilmekkel adta el magát, főleg személyíségét, miközben demokrata ellenfele, Adlai Stevenson nem nagyon akarta TV reklámokban hirdetni magát – vereségét követően már senki nem követte el azt a hibát, hogy a televíziót lenézve kihagyta volna a média kínálta lehetőségeket…

Politainment

Az információs politika története során végig lehet követni, ahogy a 20. század nagy elnökei felfedezik az újabb és újabb információs technológiai vívmányok előnyös és hasznosítható voltát. Roosevelt az első aki a rádiót arra használja, hogy a Kandalló előtti beszélgetésekben személyesen magyarázza el az amerikaiaknak, hogy mi is az a New Deal. A rádiós beszéd gyakorlatát Churchill is átveszi. A 2. VH után Eisenhower már a TV-ben reklámoz a választások előtt. A híres Kennedy-Nixon vitában döntő szerepe volt a TV-nek. A ’60-as évektől kezdődik a TV fénykora, nagy népszerűségnek örvend és a hatása is nagy. De Gaulle rendszeresen megjelenik a TV-ben, hogy elmagyarázza az embereknek, mi történik a nagyvilágban, és azt hogyan kell értelmezni. Reagen már a megfelelő háttér megválasztására is ügyel TV-s beszédei során, hol hatalmas amerikai zászlók lengedeznek mögötte, hol emberek ünneplik. Clinton-nál jelenik meg a politainment, a szórakoztatva politizálás. Ő már nem csak beszédet tart, beszélget is a közönséggel. Ezt a módszert Berlusconi és Tony Blair is átveszi. A politainment máig érvényes, hiszen a depolitizált emberek figyelmét csak a botránykereső média köti le. Mindez a 21. században az internettel egészült ki, ahol a hivatalos oldalakon túl a felhasználók véleményét is bárki megtalálhatja a politikusokról, melynek jeles példánya az Obama-girl videók. A politikusok tehát mindig felfedezik az információs technológiában rejlő lehetőségeket, egymástól is átveszik a jó ötleteket. Az információs technikák felhasználói pedig a politikusokban fedezik fel a vélemény-nyilvánítás és szórakoztatás lehetőségét.

 

Végh Annamária