Fejlődés az őszinteség felé

   Egy új korszakhoz érkeztünk már ami az információs politikát illeti. Talán észre se vesszük, hisz már annyi végtagja van ennek az állatnak, hogy egy újabb kinövése már fel sem tünik, de ez valóban hozhat némi változást a már nagyon régi és agyonismételt politikai párbeszédek, működési elvek köré.
Rómában a retorika  állt a politika szolgálatában több mint kétezer évvel ezelőtt. A XX. században a rádió és a TV mely ezt átformálta, de még semmiképp sem reformálta. Passzív jellegük miatt inkább propagandaeszköznek vagy szórakoztatás céljából bizonyultak meggyőzőnek. Az internet mely bevonja a “nézőt”, - aki ekkor már szavazó, résztvevő, és vélemnyéformáló is egyben – egyenrangú félként hivatott kezelni őt. Már nem csak megszólított, hanem megszólaló is. Közösség és véleményformáló erővel.
   Végignézve csak az elmúlt század során tapasztalt emlékezetes politikai pillanatokat – Hitler vadul rángatózó heves kitöréseit, Roosevelt kiegyensúlyozott magatartását meghatározó pillnatokban, Reagan csillagháborús tervének ismertetésekor,  Gorbachow a nyugat felé való nyitásról, stb. – észrevehető a politika finomulása oldalaktól függetlenül. Clinton popularizálódásának oka lényegében a személyes közvetlenség amit megvalósított kampányai és korábban már szenátori tevékenysége alatt. Az emberek számára egy szaxofonozó, önmagukra emlékeztető figura az elnöki székben nagyobb bizalmat ébreszt ellentétben id. George Bush a megmondó ember szerepében tündöklő de inkább bukó jelölt (köszönve természetesen még az Öböl-háborús helyzetnek is).
   A politainment rendkívüli módon bevállt és hatott és Clinton magasan verte a másodjára elnökségbe induló Busht. Obama úgymond ugyanebben a műfajban folytatta tovább de mondhatni, ezt tökélyre fejlesztve. Mindkettőjükhöz intézett, elnökjelöltre nézve kényes kérdésre, miszerint kipróbáltak e valaha füves cigit, adott válaszaik szemléletesen tükrözik a fő különbséget kettőjük között. Míg Clinton 1992-ben egy interjú során beismerte, hogy szívott, de sietősen hozzátette, hogy nem tüdőzte le, – nyilván, hogy mentse a konzervatív szavazók előtt esett csorbát, – addig Obama humorosan valta be, hogy “gyakran,” viszont ő le is tüdőzte, hisz “ez volt a benne a lényeg.”
Mindkét elnök  őszinte volt, nem beszélhetünk a másik oldalon megszokott republikánus ködösítésről ám szembetünő, hogy Obama mennyivel meggyőzőbben vállalja magát, nem szépítve az igazságot. Természetesen az idézet példák esetében 15 év a különbség, mégse hiszem, hogy az akkori társadalmi nyíltság ebben a tekintetben nehezebben lett volna bevállalható mint ma, amikor a konzervatívok Amerikában még a számukra legcudarabb körülmények között is könnyedén hozták a voksok majd felét. Anélkül, hogy belemennénk kampánystratégiájába, kijelenthető, hogy Obama, az amerikai történelem során eddig a legjobban volt képes kihasználni a számára oly fontos szavazóbázis kiépítését igénybe véve információs társadalmunk legfőbb, már kiépült vívmányait. Sajnos négy évvel korábban még nem voltak kiépülve a közösségek vagy nem voltak eléggé szervezettek, összekapcsoltan működők mint 2008-ra. A legértékesebb vívmány, az internet még nem épült be a szavazási processusba oly intenzíven, hogy ez akkor főbb szerepet játszhatott volna – mindazok ellenére, hogy Obama 2004-ben már ebben segítette Kerry kampányát, s vélte felfedezni Kerry bukása után, hogy mikre szükséges a hangsúlyt fektetni. A politainment mellett (Obamát rocksztárként üdvözlik), nem kissé egy másik fogalomba is passzol személye amit John Colbert tv-komédiás-news-anchorman úgy nevezett el, hogy truthiness. Az igazság mércéjeként bevezetett és azóta már a szótárakba is bevett új kifejezés politikai diskurzusokba került be és láthatóan az Obama kampánystábjába is. Talán elindultunk egy újabb korszak felé?

Drót nélkül

A Wifi falu ötlete megosztó. Egyrészt megosztotta szerintem azokat, akik végighallgatták a róla szóló beszámolót, másrészt magukat a résztvevőket is. Mert azt tudták, hogy valamilyen módon a gyerekeiknek jó lesz, de hogy konkrétan mivel kapcsolatosan, azt nem. Persze, zárójelben ehhez hozzá kell azt is tenni, hogy nem elég maga a net, azt tudni is kell használni, ahhoz meg a gyereket rá kell venni, hogy be is járjanak az iskolába. De ez nem csak a deprivált csoportok esetében van így, mindenhol. csakhát, mindenféle rasszista felhang nélkül, mégiscsak a cigányság az egyik leveszélyeztetettebb csoport ilyen téren. Ahol nagy a munkanélküliség, a gyerekeknek is hamarabb el kell kezdeni dolgozni, ha adódik rá lehetőség. Az falu ötlete egyébként nem rossz, a kérdés csupán az, hogy eljött-e az ideje. Mert az elektronikus bennszülöttek, a mi generációnk és az elektronikus bevándorlók közötti különbségeket csak az idő oldhatja fel teljes egészében, Mark Prensky szavait kölcsönkérve. Ez a tendencia a világon mindenhol így van és várni kell “csupán”, hogy ez a különbség feloldódjon. Mindezek ellenére tényleg tenni kellett valamit a lehetőségekhez képest, ugyanakkor (és az elmondottakat figyelembe véve) tényleg a maximumot hozták ki belőle a szervezők. Mégis, kissé olyan szaga lett, mint a kinyomtatjuk az internetet projektnek. Noha a szervezők leadták a drótot, hogyan is lehetne ezt az egészet használni, a részvevők nem igen tudnak otthonosan mozgolódni a számukra új világban. A mindenkori kormány részéről sem ártana több segítség, nem feltétlenül az anyagiakra célozva, valamiféle eszme lenne szükséges, ami mindenkinek azt mutatja, érdemes dolgozni. Persze, válság van, most majd még kevesebb pénz jut a kultúrára, na de azért egy hátbaveregetés néha mindenkinek jól esik. Arról nem is beszélve, hogy a környéken tényleg itt a legdrágábbak a számítástechnikai eszközök, hiába, az adók…Most nem azért, de szinte nevetséges, hogy a magyarországi szolgáltatók az árcsökkentések ellenére is drágák, a vonalak a gyorsítás ellenére is lassúk, a probléma mégsem ez. Elég, ha csak azt veszem alapul, hogy Prágában 2010-től akarják bevezetni az ingyenes internetet az egész város területén. Nem azért mert ott olyan olcsó, hanem mert tudják hogy ott a fejlődés lehetőségének tényleges kulcsa. Itt, a magyar forint hazájában ezt úgy tűnik, még nem lehet látni, túl mélyre süppedtek a döntéshozók a bársonyszékekbe. Drót nélkül élnek, ugyanúgy de mégis másképp, mint a faluban.

A Wifi falu projektől az online farmerekig

A cél nemes, mégis furcsa. Az előadás során információk garmadáját dolgozhattuk fel a wifi falu projektről, mint a kőbe hajított tó elméletéről, bár voltak homályos részletek. Miközben a média minden megnyilvánulásában arról olvashatunk, hogy azokban a megyékben (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg), ahol a program elindult, egyre nagyobb arányú a munkanélküliség. Ezeken a területeken azon fáradoznak, hogy munkahelyeket teremtsenek, és pont, ahol még a “T” sem vetné meg a lábát, ott szeretnék betömni a rést a digitális pajzson. Szerintem az ottani emberek életfelfogásán, morálján kellene változtatni. Elsősorban olyan állandó álláshoz kellen juttatni őket, amely biztosítja az alapfeltételeket a megélhetéshez. Ha ez megvalósult, és a megélhetést felváltja az az életmód, hogy valóban élhetnek, vagyis nem csak “élelmiszerre” és számlák csúsztatott fizetésére megy el a kereset, hanem vásárolhat esetleg plusz árucikkeket, mint például számítógép. Ha javul a morál, javul annak a lehetősége is, hogy ezek az emberek bekapcsolódjanak az EU eBefogadás statisztikájába.

Ha kínai modellt vesszük alapul, akkor nem is olyan rossz ötlet ez a wifi falu projekt: kell egy kisebb tőke, 5-6 fős csapat, ami olyan emberekből áll, akinek sok szabad idő áll rendelkezésre, és egy fizetős online játék, amit világszerte ismernek. A csapatnak, – ismertebb nevükön a farmereknek -, nincs más dolga, mint a játékbeli karakterek tömeges fejlesztése a maximálisra, minél változatosabb módon, valamint a játékbeli pénz halmozása. Ezek után, ha a portékánk széles választékú, weboldalakon kell meghirdetni értékesítési szándékunkat. Növekvő bevételekből egyre több embert lehet foglalkoztatni, viszonylag olcsón, ami még több haszonhoz jutatt. A wifi falu projekt kedvezményezettei a célnak megfelelnek, a WoW (World of Warcraft) pedig majdnem minden konfiguráción elfut, talán ez egy lehetőség, nem kiugró, de lehetőség.

A Wifi-falu program kínálta lehetőségek sikeressége…

A legutóbbi órán a Wifi-falu programról hallhattunk egy nagyon érdekes, figyelemfelkeltő előadást. A szemináriumon hallottak az újdonság erejével hatottak rám, hiszen eddig pusztán a program neve csengett ismerősen. Dióhéjban a program lényege, hogy a legszegényebb és legkilátástalanabb helyzetű embereknek próbál használt számítógépekkel és ingyenes internethozzáféréssel segítséget nyújtani. A program Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben kezdődött.

Összességében hasznos kezdeményezésnek tartom ezt a programot. Azonban, a kérdés joggal merül fel, ez mennyire tudna ezeknek az embereknek az életkörülményein, életszínvonalán javítani? Rendben, hogy van számítógép és internet de mihez tudnak ezzel kezdeni ha még a közeli falvakban sincs infrastruktúra? Véleményem szerint legelőször a falvak helyzetén kellene változtatni. Ettől függetlenül a Wifi-falu programot egy példaértékű próbálkozásnak tartom, amely egy bizonyos szintig segíthet a cigány kisebbség társadalmi szakadékának felszámolásában. Ha ezek az emberek még csak ennyi segítséget sem kapnának, végképp semmi esélyük nem maradna az élethez való jobb kilátásukhoz és az esetleges felzárkózáshoz. Látszólag egyszerűnek tűnik, a gépeket ingyen kapják és csak törleszteniük kell havonta. Vajon ezt mindegyikük anyagi helyzete lehetővé teszi vagy csak kevesen tudják ezt magukra vállalni? Ezeknek a cigány kisebbségeknek miből is lenne pénzük a havi törlesztésre ha sokszor még a mindennapi étel is gondot és nehézséget okoz. Az órán is elhangzott, hogy a falvakban élők közül szinte mindenki munkanélküli és a közeli falvakra is ugyanez vonatkozik. Sajnos…Ezeknek az embereknek esetleg a helyi mezőgazdaság jelenthet némi megélhetési forást. A másik kérdés ami felmerült bennem, hogy vajon az internet képes változtatni ezeknek az embereknek a mindennapjain, szokásain? Vagy már annyira belesüppedtek saját beszűkült világukba és részesei lettek egy ördögi körnek, hogy már az internet kínálta lehetőségek sem képesek rajtuk segíteni? Lehet, hogy sokan eleinte nagy érdeklődéssel és kiváncsisággal  tekintenek a számítógépekre, a kérdés az, hogy ez mire lesz elég! Sajnos tudjuk, minden csoda három napig tart…

eBefogadás

A múlt héten a BME - Unesco Információs Társadalom- és Trendkutató Központ képviseletében Kollányi Bence tartott nekünk egy érdekes előadást a Wifi-falu programról Magyarországon. Ez a program megfelel a 2000-es Lisszaboni Stratégiának (Európa legyen a számítógépes hozzáférés szempontjából legfejlettebb régió), a 2006-os Rigai Deklarációnak (Európában 2010-ig a felére kell csökkenteni a digitális megosztottságot), és annak, hogy az Európai Unióban 2008 az eBefogadás éve (lehetőséget adni a szegényeknek, időseknek, fogyatékkal élőknek, hátrányos helyzetű kisebbségeknek a számítógép használatának megtanulására).

 

A magyarországi Wifi-falu program célja az, hogy szegény (jellemzően roma) családokat számítógéphez juttassanak. A program két észak-magyarországi megye (Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg) 3000 fő alatti településein kezdődött. A családok használt, felújított számítógépeket kaptak 30 000 Ft-ért (lehetséges volt a részletfizetés is), valamint másfél évre ingyen internetet.

 

Ezek a települések halmozottan hátrányos helyzetűnek mondhatók. Korábban ebben a régióban a nehézipar biztosított állásokat, ma már nincs munkalehetőség. Az értelmiség, a nem romák elvándoroltak, a maradék lakosság számára pedig nem csak munkalehetőség nincs, de például hitelt is nagyon nehezen kapnak, vagy irreális kamattal.

 

Az infrastruktúra kiépítése során a kutatók az internettel kapcsolatos ismeretek hiányát tapasztalták, valamint azt, hogy a legfontosabb motivációs tényező a számítógépek vásárlásakor a család volt, a gyerekek érdekének figyelembe vétele. További tapasztalat volt, hogy az újdonsült számítógép tulajdonosok nem mentek el a szervezett képzésekre, inkább egymást oktatták.

 

A program bírálói szerint inkább kenyérre kellett volna költeni ezt a pénzt, vagy munkalehetőség biztosítására. Volt aki szerint az új tulajdonosok úgyis eladják majd a számítógépeket. És volt, aki úgy gondolta, hogy a „bozótos kiirtásához nem kell számítástechnikai tudás. Megint mások szerint a programnak úgy volna értelme, ha összekötnék egy másik, bizonyos digitális iskola kezdeményezéssel, amely a 18 éven felülieknek kínál tradícionális és online felkészítést az érettségire.

 

Én úgy gondolom, hogy akikben alacsony a munkamorál, ill. a váltani akarás, azok lehet, hogy valóban eladják majd a számítógépet, vagy csak játékra használják. Viszont azok, akik felismerik a lehetőséget ebben a programban, ha nem is maguk de a gyerekeik számára, azok meg fogják találni a módját, hogy képezzék magukat/gyerekeiket és szignifikáns fejlődésen menjen keresztül az életük.

 

Végh Annamária

A szociálisan hátrányban lévő falu

Az előző órán egy nagyon érdekes ötlet megvalósításáról hallhattunk előadást. A hátrányos helyzetű falvakat szeretnék olcsó internet lehetőséggel segíteni. A “wifi falu” egy olyan program, melynek segítségével az elszigetelt falvak lakosai viszonylag olcsón egy használt számítógépet és internet-hozzáférést kapnak.

Ezt az akciót azért tartom nagyon jónak, mert az internet az, aminek segítségével ezek az elszigetelt falvak előtt megnyílik a világ. A munkanélküliség és szegénység után, talán az izoláltság a legnagyobb gond ezeken a településeken. A nagyobb városoktól több tíz kilométerre lévő falvakba jó, ha naponta 2 busz jár. Orvosi rendelő, gyógyszertár sincs a környéken, nemhogy egy komolyabb gyár vagy cég, ami munkalehetőséget adna az ott lakóknak.

Egy ilyen település halálra van ítélve. Az alig létező fiatalság vagy átmegy a közeli falu általános iskolájába, ahol megvan az a minimális létszám hogy elindulhasson egy osztály, vagy ha annyira szerencsések, hogy más faluból jönnek el oda tanulni, az 5-8 osztályt úgyis máshol fogják elvégezni a diákok. A tanulmányok befejezése után nagyon kevesen fognak egy olyan faluba  visszajönni, ahol csak a mezőgazdaság jelentheti a megélhetést.  Egyre kevesebb a fiatal, egyre több az üres ház.

A “wifi falu” ezen szeretne segíteni, ha egyáltalan meg lehet menteni ezeket a falvakat. Az internet segitségével elhozzák az információt, a szórakozást, azt ami ezekből a településekből annyira hiányzik. Munkahelyet viszont nem teremt, ezért csak lassítja a kihalás folyamatát és elviselhetőbbé teszi a elzárkózást.

Wifi falu és sok kérdőjel

Az elmúlt órán több információval is gazdagodtunk a wifi falu programot illetően. Lényegében számomra az egész újdonság volt, mert korábban csak említés szintjén hallottam felőle. Az előadás közben azonban meglehetősen kritikus gondolatok fogalmazódtak meg bennem.

Nem szeretném bírálni ezt a kezdeményezést, mert becsületreméltó és hasznos dolognak tartom,de felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg ez most a legfontosabb intézkedés ezen területek lakóinak érdekében? Az internet megismertetése és használata valóban segít a problémákon?Milyen problémákon?Hiszen felsorolni is nehéz, hogy mennyi mindennel kell szembenéznie annak, aki itt él. A legégetőbb ezek közül a munkanélküliség. Évről évre több állástalant regisztrálnak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei munkaügyi központban. (http://www.hrportal.hu/hr/1300-fovel-tobb-munkanelkuli-borsodban-20070116.html) A wifi falu program erre sajnos nem fog tudni megoldást nyújtani. Mint már oly sok esetben az internet itt is csupán egy eszköz a cél eléréséhez, de önmagában még nem fog megoldani semmit.

A másik probléma, ami ha jól emlékszem az órán is felmerült, az ellenőrizhetőség kérdése. Ki és hogyan tudja visszakeresni azt, hogy ki mire használja az ingyenes netet? Enélkül az ellenőrizhetőség nélkül igencsak nehéz osztályozni a program eredményeségét.

Összegezve azt gondolom, hogy a wifi falu egy részfolyamat, amely elősegítheti országunk fejlődését, de egyben olyan folyamatot is jelent, amely könnyedén visszájára fordulhat pontosan a fent említett ellenőrizhetőség problémája miatt.

Hackerek és Crackerek

Nem régiben olvastam a neten egy cikket, ami bemutatja és leírja, hogyan él, dolgozik, tevékenykedik a hacker, milyen viszonyban áll magával és a világgal. Ami érdekes talán, hogy tisztázza a félértéseket magával a fogalommal kapcsolatban, ugyanis a hackernek nem áll szándékában a rombolás, elleneben számos virtuális bűncselekményt ezzel a címkével illetnek, hogy ” valószínűleg orosz hackerek támadtak meg az észtek új elektronikus adatbázisát”. Nos ők a crackerek, akiknek a célja számítógépek, adatbázisok feltörése, csupán a móka a kedvéért, célok vagy azok nélkül. Bár voltak már érdekes esetek, mint például az az ember, aki azért hozott létre a neten keresztül egy random számítógépekből álló zomi hálózatot, hogy ufó jelenségek utáni adatok után kutasson, rájöjjön az igázsgra, télleg léteznek. A cikkben arról is szó volt, hogy vajon a hackerek, akik alapvetőan szabad emberek, tehát elsődlegesen más munkakörből származik a jövedelmük, hogy ösztönösen utálják-e a Microsoftot és a Windowst. A válasz nem meglepő, nem szabad, bár megérdemelnék. Arra szeretnék kilyukadni, hogy igen nagy ellenszenv övezi ezt a céget és az op rendszert a hackerek világában, mégis igen sokan foglalkoznak vele. Magam például használtam olyan xp-n alapuló op rendszert, amit magyarok hackeltek meg, ami sokkal jobban és stabilabban működött, mint ha egy boltból jutottam volna hozzá busás árért. De használjon mindenki Linuxot, mert nincs se vírus, se probléma, csak tanuld meg használni:)!

Virtuálisan közös

Az emlúlt előadás alkalmával az internet kultúrájával foglalkoztunk. Két ponthoz lenne csupán hozzászólásom, az egyik ezek közül a techno-meritokrácia és a virtuális közösségalkotók kapcsolata. Alapfeltevésként veszem, hogy az első csoportba tartozók technikai végzettségűek és/vagy önszorgalomból tanulták meg az ehhez az oldalhoz szükséges tudást. Utóbbiak, mint az a jellegből adódik, inkább a bölcsészethez konyítanak, hiszen a szociális vonzat közelebb áll. Ennek ellenére mind a bölcsészettudományok mind a természettudományos oktatásban elterjedt az a gondolat, hogy a másik nélkül is lehet netet csinálni. Nem tudom pontosan kifejezni magam, de mintha a kettő közötti átjárhatóság hiányának megszüntetésére senki nem törekedne. Ja persze, van a kommunikáció tanszéken is “Számítógépes alapismeretek”, de kurzus címe nem a semmiért van idézőjelbe rakva. Nem azt mondom, hogy számítógép architektúrákat kéne oktatni a bölcsészeknek egy kis kalkulussal egybevetítve, de legalábbis segíteni kéne ilyen módon a karok közötti szorosabb együttműködést.

A másik téma az új közösségek megvédése. Mint az például Marc Prensky is megírta, ezek a csoportosulások a legtöbb esetben már túlmutatnak eredeti céljaikon. Ahogy ő fogalmaz, lehet hogy valaki azért lép be a tapírimádók klubjába mert erről az igencsak aranyos állatról szeretne diskurálni, ennek ellenére az élet többi témája sem kerül a csoporton kívülre, sőt mi több, éppen a közös kezdeti alap miatt szilárdabb lehet a más témákban való beszélgetés. Természetesen a korai kritikák még nem látták az internet széleskörű elterjedésének következményeit, mint azt az órán is megemlítettük. Végre olyan közösségek is születhettek, amiket egyik ideológikus állami apparátus sem kényszerített ki, hanem az emberek maguk lettek tagjaivá.

Iwiw

Az internet négyrétegű kultúrájából, úgy gondolom, hogy az egyik rétegbe beletartozom. A techno-meritokráciába (intézményesített műszaki fejlesztés) és a hekkerkultúrába (szabad műszaki fejlesztés) tudásbeli hiányosságaim miatt nem, a vállalkozói kultúrába (fejlesztések eljuttatása a nagyközönséghez) lehetőségek híjján nem tartozom bele. Marad a virtuális közösségformálók kultúrája.

 

Példának az iwiwet hoznám, mert ennek a közösségnek vagyok a tagja, erről tudok beszélni. Az iwiet egyetemisták egy csoportja hozta létre, mára pedig a T-systems tulajdona és több milliós a tagok száma. Az iwiw egyértelműen olyan közösségi oldal, amely a fizikai világban létező csoportok leképeződése. Persze előfordul, hogy nem létező személy is tag, de ezt a rendszer igyekszik kiszűrni, és új megoldás, hogy klubként kezelik az ilyeneket.

 

Természetesen teljesen más egy virtuális közösség, mint egy tradícionális, de azért vannak hasonlóságok. Emlékszem, amikor indult az iwiw, ill. kezdett népszerűvé válni, úgy reklámozták a már meglévő tagok, hogy ez teljesen más, mint amilyen virtuális közösségeket addig ismerhettünk, ezen az oldalon tényleg mindenki önmaga, valósak az adatok, hiszen a cél az, hogy megtalálják egymást azok az emberek, akik offline ismerik egymást. Ennek köszönhetően egyre több ember lelkesen csatlakozott. Mára pedig kb a fél ország tag.

 

A csoportkohézió, véleményem szerint, még a virtuális közösségek specifikumait figyelembe véve is, elég gyenge az iwiwen. Sőt, megkockáztatom, hogy talán nincs is. A kezdetekben valószínűleg (erősebb) volt (a) csoportkohézió a lelkes feltalálók között, mára viszont ezt ellehetetleníti a tagok hatalmas száma. Nem mindenki ismer mindenkit, például. De még az ismerősök is van, hogy csak bejelölik egymást és soha nem kommunikálnak a rendszeren belül, és valószínűleg azon kívül sem. Szerintem a legtöbb ember számára az iwiw egy újfajta telefonkönyv, ami segíti az ismerőseik elérését, ha szükségük van rá. Ezen túlmutat, hogy van például fórum, de tapasztalataim szerint a tagok ezt is főleg csak reklámozásra használják. Természetesen van kommunikáció az iwiwen, mind e-mail-en, mind a fórumon, de ettől még nem feltétlenül jön létre csoportkohézió. Ez persze valószínűleg azért van, mert a tagok nem is igénylik a csoportkohéziót. Így viszont felmerül a kérdés, hogy lehet-e egyáltalán közösségről beszélni az iwiw esetében?

 

Valószínűleg az online közösségekre más szabályok érvényesek, mint az offline közösségekre. És lehet, hogy nincs is értelme egymáshoz hasonlítani őket, mert két teljesen más világ. Amint azt a felhasználók száma is mutatja, nem zavarja az embereket, hogy nem ismernek mindenkit az iwiwen. Természetesen léteznek olyan virtuális közösségek is, ahol minden tag ismeri egymást, legalább online, ha offline nem is. Úgy tűnik a virtuális közösségek tagjainak a csoportkohézió fogalma kimerül abban, hogy a közösségen belül ismerkedhetnek ha akarnak, kommunikálhatnak ha akarnak, de semmi sem kötelező.  Mindenesetre, egyre több ember tagja valamilyen virtuális közösségnek és ez azt mutatja, hogy ad valami pluszt az embereknek.