Ma egyre kevesebben figyelnek oda, hogy a magukról szóló információk ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe. Ez adódik abból az exhibicionista tendenciából, ami leginkább a mai tinédzsereknél figyelhető meg. Ez a magamutogatás, figyelemfelkeltés súlyos következményeket vonhat maga után.
Számukra a lényeg: ki, milyen és hány db képet pakol az iwiw-re vagy a myVip-re. Ezt nem tudományos tényekre alapozom, csupán a saját húgom példáját tudom említeni. Neki egy önálló délutáni programot jelentett az, hogy barátnőjével egész délelőtt frizurát készítettek, sminkeltek, mindezt azért, hogy új képek kerülhessenek az iwiw-es adatlapjukra. A képek sokasága mellett van, aki személyes adatait sem rejti véka alá, akár pontos címét, telefonszámát is megadja.
A probléma ezzel nemcsak az, hogy cseles marketinges szakemberek következtetéseket vonnak le az adatokból és képekből. Fennáll az a veszély is, hogy egy beteg, aberrált ember fogja magát és a megszerzett információk alapján követi és megfigyeli az óvatlan internetezőt, majd egy nap elrabolja és kitudja mire kényszeríti őket. Mindez nyersen hangzik, de sajnos hallottam már ilyenre példát.
No de térjünk rá a magánszféra védelmére. Hosszas böngészés után bukkantam rá egy ezzel kapcsolatos szakportálra. A PET Portál & Blog azokat a híreket, eseményeket és publikációkat gyűjti össze, amelyek a Privátszférát Erősítő Technológiákkal (PET) kapcsolatosak. A portál törekvése, hogy ne csak szakembereket, hanem laikusokat, az egyszerű felhasználót is megismertessék a veszélyekkel és a lehetséges megoldásokkal.
Itt került szóba egy webpoloska-irtó program, amellyel sikerült bebizonyítani, hogy a vezető magyar portálok mind továbbítanak rólunk szóló adatokat, akár a vágólapról történő másolást is rögzítik. Félelmetes! A PET-ek segítségével kizárhatjuk az ilyen illetéktelen megfigyelőket, a kérdés hogyan juthatunk ezekhez?
Ez a technológia még igencsak gyerekcipőben jár Magyarországon. Addig meg nincs más választás, kénytelenek vagyunk a sors kegyeire bízni magunkat és minden nagyobb portálra való belépéssel áldozni a web oltárán.
Csikós Boglárka
Az utolsó bekezdésedhez egy-két gondolat.
egy: gyerekcipőben? igen is meg nem is. Nem egyértelmű. Finnországhoz képest gyerekcipőben járunk, de Szomáliához, Egyiptomhoz, Törökországhoz, Horvátországhoz képest (készakarva írtam ekkora szórásban a példaországokat) nagyon is nem. Ne feledjük, a “mi-fajta-világunk” a Föld kb. 15%-át jelenti. Mondom kb….
két: az internet és a jog lényege az lenne, hogy ne a sors határozzon, hanem mi. De addig még hosszú az út.